Nyomtatás

Hajós-Bajai borvidék

A Hajós-Bajai Borvidék az alföldi régió délnyugati részén terül el, a Duna mentén, a Bácskai-löszhát nyugati lejtőin. 15 ezer hektáron 16 településen folyik a szőlőtermesztés. Az ártéri gazdálkodás már a 15. században elkezdődött, a 18. században azonban a betelepített németajkú lakosság meghonosította a nyugati szőlóő- és borkultúrát. Az 1200 pincét számláló híres Hajósi pincefalu a mai napig őrzi a hagyományokat. A borvidék kedvező adottságai, az éghejlat és a talajösszetétel kedvez a szőlőtermesztésnek. Klímáját meghatározza a környezetéhez képest magasabb tengrerszint feletti magasság, mely csökkenti a fagyokat. Az átlagosnál több a napsütéses órák száma. Talaja lösz és löszös homokon vályogtalaj, ahol testes, zamatos vörösboroknak va szőlőfürtök érnek a tőkéken. Legismertebb fajtái az ősi Kadarka, a Rajnai rizling és a Kékfrankos. A Medoc Noir, Tramini és Muscat Ottonel fajták az utóbbi évtizedekben honosodtak meg Baja környékén. A borvidék egyre jelentősebb szerepet tölt be a hazai és külföldi borpiacon.